Az ÉGIG ÉRŐ FA misztériuma

A népmese, mint beavatási misztérium

A magyar népmesék, népdalok, regék és mondák jelképrendszere egy olyan világképről tesz tanúságot, mely szinte sértetlen tisztasággal tükrözi az ősi, gnosztikus eszmerendszer találkozását a keresztény megváltástannal. A gnosztikus kereszténységnek ez a Kárpát-medencében meghonosodó változata, egyrészt tükrözi a manicheista kozmológiát, a fény felszabadításának képeivel, másrészt még régebbi, szkíta hagyományt, melyből az égig érő fa meséje közvetlenül ered. A népmesékből kivilágló gnosztikus eszmerendszer régi korokba, évezredekkel az időszámítás kezdete elé nyúlik vissza.

Eszerint a természetember valódi életcélja az isteni ember helyreállítása. E csoda megvalósításának lehetőségeit ábrázolják a népmesék. A mese szellemi útmutatónk lehet. Ahogyan a mély értelmű iratok kódoltak, úgy a mesék is többrétegűek, így a gyermekeknek is tartalmas és szórakoztató, de elsősorban a felnőtteknek szól. A gyermekek, azonban jobban átélik a meséket, mert képzeletük szabadon szárnyal. A mesék rólunk szólnak, lelki állapotunkat, különböző tulajdonságainkat, jellemeinket tükrözve a tökéletes eredeti létállapot helyreállítására buzdítanak. Az olvasó, vagy hallgatóság első sorban a főhőssel azonosul, mert a pozitív tulajdonságok nagyon lelkesítőek, de a negatív szereplőkkel is meg kell barátkoznunk, mivel ezek is jelen vannak bennünk, és helyes értelmezéssel elengedhetetlen segítői az anyag fogságából való megszabadulási folyamatoknak. A mesék minden jelenete belső világunkban játszódik le, szereplői a bennünk megnyilvánulni akaró archetípusok, ősképek.